A rossz út

Minden tizedik bipoláris betegségben szenvedő beteg öngyilkosság következtében hal meg, de a közhiedelemmel ellentétben főleg a mániás fázisról a depressziós fázisra történő váltáskor és nem a súlyos depressziós időszakban.

A betegek 25-50 százaléka élete folyamán legalább egyszer megkísérli az öngyilkosságot.

Magyarországon 1987 és 1998 között az öngyilkossági halálozás 30%-kal csökkent. E csökkenést elsősorban a hazai pszichiátriai szemlélet és gyakorlat erőteljes fejlődése magyarázza.

A társadalmi változások sorában voltak pozitív az önpusztítást megelőző jelenségek (kisközösségek, egyházak, civil önsegítő csoportok megszaporodása), de érvényesültek negatív hatások is (munkanélküliség, egyes rétegek leszakadása).

A depressziók korai felismerése, megelőzése, a korszerű gyógyszerek megjelenése mellett rendkívüli jelentőséggel bírnak az S.O.S. telefonszolgálatok, és a sajtóban, a médiában mind gyakrabban megjelenő felvilágosító tevékenység.

Bár a csökkenés igen jelentős, hazánk még mindig az öngyilkossági statisztikák hatodik helyezettje. A befejezett öngyilkosság már nem gyógyítható, az önpusztításra vezető tényezők java része viszont jó eséllyel felismerhető, mind saját magunkon, mind környezetünkön.

Ne feledjük, az egyetlen gyógymód a megelőzés, a kiváltó okok, összefüggések felismerése és kezelése.

Ne féljünk szakemberhez fordulni, mert súlyos esetben életünk, életek múlhatnak rajta. A férfiak öngyilkossági halálozása mindenütt a világon két-háromszorosa a nőkének.

Magyarországon 75-25%-os az arány. Pedig a gyengébb nemnél az ön­gyil­kosságot megkísérlők száma jóval magasabb.

Az okok sokrétűek. A férfiak inkább a drasztikusabb, ezáltal a sikeresebb módot választják, magasból leugrást, önakasztást, lőfegyver használatát stb.

A nők inkább a gyógyszert, az altatót preferálják, s ilyenkor gyakrabban lehet időben közbelépni. Ellentétben a nőkkel, a férfiak többségének öngyilkosságát gyakran nem előzi meg semmilyen figyelmeztető jel vagy segítségkérés.

A legfontosabb nemi kü­lönb­ség az, hogy a férfiak depresszióját ritkábban fedezik fel. Pedig az öngyilkosságok 50-70%-át rosszul vagy nem kezelt depressziós állapotban követik el.

Viszont - nemtől függetlenül - az öngyilkosok jelentős hányada, 35-55%-a jelentkezik orvosánál élete utolsó heteiben valamilyen, többnyire testi panasszal.

Ám az orvosok,a segítségért folyamodók csupán 30-50%-ánál ismerik fel a depressziós tüneteket, és közülük is csak 12-15%-nál végeznek megfelelő gyógyszeres antidepresszív terápiát.

Nagy az orvosi felelősség: a nemi különbségek ismerete a depresszióban és az öngyilkosságban döntő lehet a végső fatális lépés megakadályozásának szempontjából.

Az öngyilkossági arány a kevert fázisban a legnagyobb.